ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ – ÚTINAPLÓ

Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2024/1-0019990

Pályázat megnevezése: „Elek apó meséi: Erdélyi legendák és mondák nyomában”

Megvalósítás időpontja: 2025.06.02-2025.06.06.

Intézmény neve: Szili Szent István Általános Iskola

Résztvevő diákok száma: 34 fő

A megvalósult program leírása:

A kirándulást megelőző előkészítő foglalkozások közül elsőként május 13-án elutaztunk Budapestre a Magyarság Házába, ahol tisztáztuk többek között a kisebbség, szórványmagyarság, diaszpóra szavak jelentését, beszélgettünk a kialakult helyzet okairól, előzményeiről, következményeiről.

Május 22-én, előkészítő óra keretében során górcső alá vettük az Erdélyben élő magyarság helyzetét, életvitelét, az államhatáron kívüli elhelyezkedését, történelmi okokat és hátteret, a magyarság történetét, nagyobb településeket. Nagyon jó hasznát vettük ebben a Barangoló digitális tartalomtárnak.

1. nap: 2025. június 2. hétfő

Reggel fél 6-tól izgatottan gyülekeztünk a szili iskola előtt. Ide érkeztek a rábatamási diákok is. Szerencsére egy tanuló sem betegedett meg, így teljes létszámmal indulhattunk útnak. Az országhatárt Nagylaknál léptük át, ahol a telefonok már az ottani időt mutatták. Az idő velünk együtt gyorsan repült, és már Aradon is voltunk, ahol a Vesztőhelynél álltunk meg. A sír felett emelkedő obeliszknél elmondtuk a hős tábonokok nevét, majd a megemlékezés koszorúját elhelyezve mécsest is gyújtottunk az emlékükre.

Ezután buszra szálltunk és két-három órás út után Vajdahunyadra érkeztünk, ahol a „Várak királyát”, a Hunyadi-Bethlen várkastélyt látogattuk meg. Megtudtuk, hogy ennek a kastélynak a mintájára épült Budapesten a Honfoglalás emlékére a Vajdahunyad vár.

Rövid utazás után megérkeztünk első szálláshelyünkre, Dévára. A buszról leszállva elsőként egy étterembe vezettek bennünket, ahol mindenkinek jólesett a finom vacsora. Ezt követően elfoglaltuk a szállásunkat, majd elindultunk a vár meghódítására. A buszból már láttuk a várhegy oromzatán magasodó felújított várat, sőt szállásunk néhány szobájának ablakából is ez a panoráma tárult elénk, de mi szerettük volna közelről is látni a várfalat, ami a tanult ballada szerint Kőmíves Kelemenné hamvainak segítségével állt meg! Nagy lelkesedéssel küzdöttünk meg a sok-sok lépcsővel, és az elénk táruló látvány mindent megért. A kivilágított vár, és az előttünk elterülő város mindenkit elbűvölt. Lefele már nem lépcsőkön, hanem egy ösvényen vezetett bennünket az idegenvezető, izgalmas esti túra lett a várnézés mellé. Jólesően elfáradva tértünk nyugovóra  a Melite vendégház puritán egyszerűségű szobáiban.

• 2. nap: 2025. 06.03. kedd

 A svédasztalos reggeli elfogyasztása után buszra szálltunk és Berethalomra utaztunk. Megtekintettük az Unesco Világörökség részét képező szász erődtemplomot.

Délután fél 1  körül érkeztünk meg Segesvár várfalakkal és bástyákkal körülölelt történelmi központjába, amely 1999 óta világörökségi oltalom alatt áll. Idegenvezetőnk röviden ismertette az erdélyi szászok világát A város központjában napjainkig fennmaradtak a középkori szász építészet műemlékei. Rövid sétát tettünk az óvárosban, s természetesen nem hagytuk ki az óratornyot sem, amely a város jelképe és egyik legismertebb műemléke. Megtudtuk, hogy a torony melletti Vlad Dracul házban született valószínűleg Dracula gróf. Itt volt egy óra szabadidőnk, ami alatt fagyizhattunk, sétálhattunk, apró emlékeket vásárolhattunk.

Rövid utazás után Farkaslakára érkeztünk. Megemlékeztünk Tamási Áronról, akinek trilógiáját majd 8. osztályban fogják megismerni a gyerekek. A sír melletti Trianon emlékműnél a békediktátum aláírására emlékeztünk. Ezután a kirakodóvásárban lehetőségünk volt egy kis ajándékvásárlásra is.

A tartalmas nap utolsó állomása Székelyudvarhely volt. Megtudtuk, hogy ez a legmagyarabb település, hiszen lakóinak 95 %-a magyarnak vallja magát. A városnézés során láttuk Orbán Balázs szobrát, a Vasszékelyt, sétáltunk a város szép főterén, és egy kis pizzázásra is jutott idő.

7 óra körül érkeztünk meg Oroszhegyre, ahol egy gyönyörű szállás várt ránk. A finom vacsora után a Boróka néptáncegyüttes képviselőivel találkoztunk. A szili táncos gyerekek kis bemutatója után moldvai tánclépéseket tanultunk tőlük.

• 3. nap: 2025. 06. 04. szerda

Reggeli után buszra szálltunk, és Gyergyóremetére vezetett az utunk, ahol különleges élmények vártak ránk. Első megállónk a remetei házi csokoládégyár volt, ahol nagyon finom kóstolóban volt részünk, sőt az itthoniaknak is vásárolhattunk ajándékba. Ezután szekerekre ültünk és Eszenyő településrészre kocsikáztunk, ahol megnéztük az utolsó molnárasszony, Góga Rózsika néni vízimalmát, a malomházat, a szövőházat. Az érdeklődő leányok ki is próbálhatták a szövést.

A délutáni programunkat változtatni kellett, ugyanis a megelőző időszakban a Békás-szoros környékén jelentős csapadék hullott, földcsuszamlások, kőomlás volt, így a balesetveszély miatt más nevezetesség megtekintését választottuk. A pünkösd előtti héten voltunk, úgyhogy nagyon örültünk a lehetőségnek, hogy Csíksomlyót látogathatjuk meg.  Megcsodáltuk a kegytemplomot, imádkoztunk a Szűzanyához, majd nagy lendülettel indultunk a zarándokok útján a Nyeregbe. Néhány nap múlva, otthon a televízió előtt ülve néztük, hogy milyen sok zarándok van azon a helyen, ahol mi is jártunk néhány napja. Élményekkel gazdagodva utaztunk vissza oroszhegyi szállásunkra.

• 4. nap: 2025. 06. 05. csütörtök

Ezen a reggelen újra bőröndökkel indultunk útra. Útunk Szovátára vezetett, ami a sóvidék legnagyobb települése. Itt található a Medve-tó, amely Székelyföld legnagyobb fürdőhelye.

A világ legnagyobb heliotermikus tavaként tartják számon. 1875-ben keletkezett, miután egy felhőszakadás nyomán beszakadt a tó helyét korábban elfoglaló kaszáló, és az így kialakult víznyelő elzáródott. Idegenvezetőnk elmondta, hogy vize 10-szer sósabb, mint a tenger, a fürdőzők szinte lebegnek a víz felszínén. Persze ezt mi most nem láthattuk, tapasztalhattuk meg. Megtudtuk, hogy nevét onnan kapta, hogy alakja egy kiterített medvebőrre hasonlít. Körbesétáltuk a tavat, megcsodáltuk a sós sziklákat a tó mellett. Ezt követően nagy izgalommal indultunk Torda felé. A gyerekek nagyon várták már, hogy megtapasztalják, milyen is egy sóbánya. Kicsit jobban felöltözködve indultunk a 13 emeletnyi mélységbe a rengeteg lépcsőn keresztül. Mindenkit lenyűgözött a hatalmas sóbarlang a mélyben, ahol játszótér, óriáskerék, pingpongasztalok, csónakázó-tó állt a rendelkezésünkre.

Ezután Kolozsvárra indultunk, mely Románia második legnépesebb városa, Kolozs megye székhelye. A várost Erdély nem hivatalos fővárosának tekintik. 1790–1848 és 1861–1867 között az Erdélyi Fejedelemség hivatalos fővárosa volt. Városnézés során ismerkedtünk Mátyás király szülővárosával. Megnéztük a főtéren kimagasló Szent Mihály templomot, amely Erdély második legnagyobb gótikus temploma, az erdélyi gótika egyik legszebb alkotása, és a „kincses Kolozsvár” főterét uralja. A főtéren megcsodáltuk a Mátyás-szoborcsoportot. Fadrusz János impozáns szobra nagy formátumú királyunknak állít emléket. Elsétáltunk Mátyás király szülőházához is.

Kellemesen elfáradva érkeztünk utolsó szálláshelyünkre, Magyarfenesre.

• 5. nap: 2025. 06.06. péntek

Bőséges reggeli után indultunk Körösfőre, a Sebes-Körös forrásánál található településre. Hírnevét a hagyományokon alapuló famegmunkálásnak és a kézimunka művészetének köszönheti. Évszázadokon át őrzi Kalotaszeg hagyományait és szokásait, amit meg is tekinthettünk a gyönyörű varrottasokkal díszített templomba, ahova a helyi iskola igazgatója kalauzolt el bennünket. Megtudtuk tőle, hogy iskolájukat éppen teljesen felújítják, így az osztályok a település különböző részein vannak elhelyezve. Így mi a Kultúrházban tanuló nyolcadikosokkal találkozhattunk. Bemutattuk egymásnak településeinket, iskoláinkat. Megtudtuk, hogy ők még papíralapú naplóba kapják a jegyeket. Megcsodáltuk a készülőben lévő tablójukat is. Elérhetőségeket cseréltünk, mivel szeretnénk testvériskolai kapcsolatot kialakítani velük. Ezt követően a településen áthaladó út  mentén működő kirakodóvásárban vettünk még néhány emléktárgyat, majd indultunk haza.

Mindannyian felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk  ezen a kiránduláson. A tanulók közül többen még sosem jártak az országhatáron túl, de Erdélyben is csak néhányan voltak a családjukkal.  A lenyűgöző táj mindenkit ámulatba ejtett, a történelem és magyarórákon hallott ismeretek szinte életre keltek ezen az utazáson. Jó hangulatban telt el ez az öt nap, repült az idő, olyannyira, hogy még honvágy sem merült fel senkiben. Vagy talán annyira otthon éreztük magunkat?!  Összekovácsolták a csapatot a közösen végzett tevékenységek, kirándulások és a színes programok. Reméljük a két iskola diákjai közötti kapcsolat is folytatódik, akár közös kirándulások alkalmával is. Nagyon örülünk, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelő Határtalanul programjának köszönhetően ilyen életre szóló élményekben részesülhettek diákjaink.